egy megy egy egyenlő egy

Utolsó Karácsonyt és Szilvesztert ünnepeltem úgy, mint egyedülálló.
Ha Isten is akarja és élünk, még az idén kimondom Krisztának az életre szóló igent.
Decemberben megvolt az eljegyzésünk, nagyon szép és áldott alkalom volt. Több képet a facebook-on találhattok.

Ezután a következő blogon fogok jelentkezni: http://petkrisz.blogspot.com/

Agyrázkódásból arcüreggyulladás

Az úgy történt, hogy kétezertizenegy év és két nappal Krisztus születése után elmentem sízni Homoródfürdőre. Már este volt, de a sípálya ki volt világítva, viszont a mellette levő szánkópálya nem. Azon is lementem. Egyszer. Közben földszintre kerültem, de úgy, hogy az állam is, hasam is, meg a térdeim is egyidőben földszinten voltak.

Szóval vízszintes állapotba kerültem földszinten. Az egyik oka ennek az volt, hogy nem ismertem a pályát, nem tudtam, hogy ott egy nagy gödör következik, aminek az alja vízszintes, nem pedig lejtős, mint a domboldal összes többi része, a másik oka pedig, hogy épp ott árnyék volt. Szóval pont ott volt árnyék, ahol a gödör volt. Nem tudom ki ásta oda a gödröt, elég nagy gödör, és nem tudom, hogy az aki ásta beleesett-e, de én beleestem. Szerencsére nem volt sebességem, így egyszerűen csak hasra estem, de úgy, hogy az államat is bevertem, meg hát az agyam is részesült a földszintrekerülésemnek kölcsönhatásából.

Miután repültem egy kicsit, majd ismét földet értem, kezdtem felfogni, hogy mi is történt, éreztem, hogy fáj, láttam, hogy csepeg a vér az államból, próbáltam felállni, levenni az egyik sílécet ami még rajta volt a lábamon, és próbáltam elindulni lefelé. Nem voltam messze a civilizált világtól, már jöttek is gyorsan akik látták az eseményt, de én már csak annyira emlékszem a felállásom után, hogy bent ülök egy vendéglőben és vizet iszok, majd elsősegélynyújtásban részesülök. Szóval van egy olyan tíz percnyi időszak, amire nem emlékszem. Azt mondják, hogy ébren voltam, nem ájultam el, nem vesztettem eszméletem, beszéltem, jöttem-mentem, de én ezekre nem emlékszem. Kár, hogy nem videózta le senki, érdekes lett volna látni magam, miket mondok, válaszolok.

Ezután Udvarhelyre vittek a sürgősségre, ott bevarrták az államat, majd beutaltak, hogy megfigyelés alatt tartsanak, mivel emlékezetvesztésem volt. Ez abban állt, hogy az éjszaka folyamán háromszor megébresztett a nővér, hogy megnézze, nem-e estem kómába. Mind a háromszor megébredtem, így az orvos azt mondta, szerinte minden rendben, ő haza is engedne, de azért jó lenne, ha még egy neurológus is megvizsgálna. Majd megkérdezték tőlem a dátumot és megnézték, hogy tudok-e egyenesen menni. Minden rendben volt, de a neurológus azt mondta, hogy jó lenne egy CT vizsgálat, mert biztos ami biztos. Ez azt jelentette, hogy még egy éjszakát ott kellett feküdnöm, és másnap reggel mentem Gyergyóba a CT vizsgálatra. Hála Istennek, hogy az eredmény jó volt, nincs súlyos következménye a balesetemnek.

Igen, csak hogy a CT-ből az is kiderült, hogy az egyik arcüregem nem is üreg, hanem tele van valamivel. A romániai egészségügyi biztosítás hatáékonytalansága miatt majdnem három hónapba telt, míg ez újabb ügyben végre orvoshoz tudtam menni. Megtudtam, hogy ez még nem arcüreggyulladás, de magától nem fog elmúlni, csak műtéttel lehet rajta segíteni.

Egészségügyi állapotomról most ennyit. A héten a Gaither Vocal Band koncertezett Bukarestben, jelen lehettem én is. Jó volt, szép volt, a légkör is, a hangerő is, minden. Amikor Debrecenben láttam, hogy sokan képet készítenek az énekesekkel/zenészekkel, gondoltam én is ragadok az alkalmon, de aztán arra gondoltam, hogy ez képmutatás lenne, mert nem is ismerem azt a személyt. Az a kép csak annyit jelentene, hogy ott álltam egyszer mellette és valaki lefényképezett, de máskülönben semmi közöm az illetőhöz. Így akkor elmaradt a fényképezkedés. Most megint alkalom adódott, képet készíthettem Gordon Mote-tal, a vak zongoristával. Nem akartam csak úgy mellé állni, mint a többiek, bábuként használni egy jó fotó végett, gondoltam mondok neki valamit, vagy kérdezek, csak nem tudtam mit. Kicsit izgultam is, mert hát az ember izgul mikor híres ember mellé áll, s csak azt tudtam mondani, jó baptista módra, hogy az Úr áldja meg, persze angolul. Aztán felém fordult, ő is megáldott, s meglett a fénykép.

S ha nem is jelent túl sokat a kép, annyit igen, hogy ő is ugyanolyan ember, mint bárki más, s ő sem gondolja magát többnek, csak azért mert híres, s ha kérdeztem volna tőle valamit, biztos válaszolt volna, vagy ha mondtam volna valamit, meghallgatott volna. Meg amikor hallgatom a zenéjét, vagy látom videón, akkor eszembe jut, hogy láttam élőben is, ott álltam mellette. 

Fapadlót a kutyának

Kántor ketrecéből a kavicsokat szó szerint elnyelte a föld, na meg Kántor is hozzájárult, azaz beletaposta őket, meg aztán a hó olvadása is hozzájárult ahhoz, hogy a kavicsok könnyebben eltűnhessenek és sár keletkezzen. Az előbb nagyon egyszerű módon megfogalmazott mondatból úgy hiszem egyértelmű két dolog: Kántor ketrecében kavicsok voltak, ez az egyik, a másik pedig az, hogy most már fapadló van. Az is igaz, hogy a fapadlót inkább a cím jelzi, mintsem az előbb egyszerű módon megfogalmazott mondat.

A lényeg az, hogy a ketrec bejáratánál már sár keletkezett, ugyanis elolvadt a hó, meg az eső is esett, mert hát létrán nem tud jönni, és amikor Kántort kiengedtük, úgy próbált kijönni, hogy ha lehet ne lépjen a sárba. Szóval pincos kutya, vagy inkább pedáns, vagy csak ügyelni akart a körmeire. Bezzeg ha szabadon van, mindenhova bemászik. Tehát ha csak lehet, kerüli a sarat. Igen ám, de már annyira eltűntek a kavicsok a ketrecéből, hogy már sár volt az egész, ott meg nem volt már mit kerüljön, mert repülni még nem tud szegény. Így hát tettünk ma neki padlót. Nem semmi, ugye? Kutyaketrecben parkett. Hallottatok még ilyet? Biztos neki sem volt kellemes sárban élni, a másik pedig az, hogy amikor kijön és rádszökik, akkor 1 sáros kutyából és 1 még nem sáros emberből lesz 1 már nem annyira sáros kutya és 1 már valamennyire sáros ember.

Sajnos képet nem készítettem, hogy lássátok milyen volt, mikor sár volt, de képzeljétek el. Aki nem tudja elképzelni, az klikkeljen ide.

Szóval így néz ki most. Így könnyebb lesz tisztán tartani őfelsége 12 négyzetméterét.

Közben a hó is elkezdett hullni. Úgy mint ahogy az eső erre képtelen, a hó sem tud létrán jönni, liftünk az pedig még nincs. Nem volt nagy havazás, nem is lett félméteres hó. Csak annyi, hogy havazott. Azt hallottam ma, hogy Sepsibükszádon mondják, hogy ha március február előtt lenne, belefagyna a borjú a tehénbe, tehát lehet lesz még hó Karácsony előtt...

Repetír

2009. december 29., kedd este: -10 °C, szép hó.

2009. december 30., szerda délelőtt: hull a hó, ebédidő: esik az eső, olvad a hó, latyakos minden.

2010. január 5., kedd este: -14 °C, szép hó.

2010. január 6., szerda: olvadozik a hó, latyakos minden.

December

Szóval elég rég nem írtam, pedig többször eszembe jutott, hogy jó lenne azért közben életjelt adni itt a blogoszférán is.

Ahogy az előbbi bejegyzéseimből is meg lehetett tudni, jelenleg a Hargita Keresztyén Központban (a táborban) dolgozom, a hétvégére pedig általában haza megyek Brassóba, hogy ott lehessek az ifin, kóruson és a gyülekezeti alkalmakon.

Elég száraz meg enyhe volt eddig a tél, itt fenn a Hargitán is, de úgy néz ki, hogy megérkezett. 16-án reggel itt-ott fehér volt a táj, azért csak itt-ott, mert inkább a szél fújt, mintsem a hó hullott. Volt ahol teljesen száraz volt, s volt ahol a vállamig ért a hó. A tegnap óta viszont folyamatosan havazik, de ugyanolyan apró pelyhekkel, tehát nem nagy a hó, de szép fehér minden. Tudtátok, hogy nincs két egyforma hópehely? Ha messziről nézzük, talán egyformáknak tűnnek, de ha mikroszkóp alatt figyeljük őket, mindegyik önmagában egy Isten által csodálatosan megalkotott mestermű. És ugyanezt el lehet mondani a hópelyhekről is, nem csak az emberekről.

A táborban ilyenkor csend van, még a kutyák sem nagyon ugatnak. Egy hét múlva már Karácsonyt ünnepelünk, azután meg jön a Szilveszter. Elég sokan leszünk itt a táborban, minikonferenciának elmegy. Lesz majd élő közvetítés és reméljük, hogy a hó sem olvad el addig...

A napi programomban most már az is benne van, hogy Kántorral elmegyek sétálni, körbejárjuk a tábor környékét, nevelem, tanítom. Jó kis mozgás neki is, meg nekem is. Nagyon nagy kutya lesz, óriási. Még egy éves sincs, de már akkora, hogy jaj. Barátságos, közben huncut, nem harap, és már kezd helyes irányban haladni az engedelmesség útján, élvezi a havat, és még meg kell tanuljon rendesen pisilni, mert azt még nem úgy csinálja, ahogy a kutyák szokták.

Ha addig nem írok új bejegyzést, akkor kívánok mindenkinek én is egy szeretetteljes Karácsonyt és egy örömteljes, békés és Isten áldásaiban gazdag Új Esztendőt!

Beszámoló

Hát, ahogy ígértem, kicsit bővebben is beszámolok.

3 év egyetem után az idén elballagtam, viszont nem államvizsgáztam, erre csak jövőben kerül sor, mert ugyebár a dolgozatot meg is kell írni. A nyaramat ismét a Hargita Táborban töltöttem, ott segítettem, amiben tudtam, gyerek-, tini- és ifiheteken, zene, játék, lefektetés, bolt, technika, sofőrködés, meg még amiben kellett... Jó volt, jól telt, eltelt.

Aztán szeptemberben bátyám segítségével sógornőm is lett. Nagyon szép volt a menyegző, én voltam a násznagy, de nem ezért volt szép. A menyegző után Perecsenbe utaztam a regionális konfira, ott is jó volt.

Aztán Angliába repültem szüleimmel. Majdnem 3 hetet voltam ott. Utazásom fő célja a Margaret Robinson missziókonfereciáján részt venni és bemutatni a nyári táborozásokat a misszió támogatóinak, meg persze segíteni Margaretnek előkészíteni a termet, meg mindent ami ezzel jár. Azután még jártunk erre meg arra, kisebb-nagyobb közösségekben bemutatni és beszámolni a múlt évi munkáról. Margaretnek, Édesapámnak és nekem is volt egy-egy szlájdsó. Több helyen is alkalmam volt eljátszani a viharszimulátort, legtöbbször idősebb személyekkel, mégis eddig a legvagányabban a perecseni konfin sikerült, mivel sokan voltunk és az alattunk levő menyegzős terem jól bedöngött amikor dörgött, vagyis dobbantani kellett...

Aztán voltunk még vásárolni, és itt meg kell említsem, hogy Angliában nagyjából minden olcsóbb, majdnem minden fele annyi, mint itthon, s ezen kívül még leárazások is vannak. Igazi leárazások. Tehát elkezdve élelemtől ruházatig, merem állítani, hogy minden olcsóbb. Merem, mert ott voltam és láttam.

Meg aztán még találkoztunk nagybátyámmal, meg családjával, ő az Édesanyám öccse, Öcsinek hívjuk. Jókat ettünk náluk. Meg amúgy egész ottlétünk alatt sokat és jókat ettünk. Akárhova mentünk, mindenki meg akart jól etetni minket.

Meg hát aztán úgy alakúlt, hogy én lettem a sofőr. Elég sokat levezettem, 3 sávas autópályán is, meg fél sávas keskeny utakon is. Megemlítem, hogy Angliában fordítva vezetnek. Nem fejjel lefele, hanem az út bal felén, meg benn az autóban jobb felől van a kormány. Nem először vezettem Angliában, de most majdnem végig én vezettem. Élveztem. Kb. 3-szor történt meg, hogy megfeledkeztem arról, hogy melyik felén is kéne legyek az útnak. Na, nem tom mit mondjak még, inkább a képek alá írok majd rövid magyarázatot.

Aztán hazajöttem, voltam Aradon a Garai Zsolt meg Eni menyegzőjén, ja, meg időközben még volt egy menyegző Brassóban, a Deák András és Melindáé, csak én sajnos Angliában voltam, aztán meg voltunk a Gaither koncerten, Debrecenben, az is élmény volt, csak olykor túl hangos, sajnos, meg a kamerásokon még mindig ki vagyok bukva, de tényleg élmény volt őket élőben is hallani meg látni.

Hát, ahogy mondtam, az államvizsgadolgozatom megírása még hátra van, ezt jövő nyárig meg kell tegyem, időközben pedig a Tárbornál fogok dolgozni, hétközben ott leszek, hétvégén pedig itthon, ifi, kórus, gyülekezet, stb.

Hát most ennyi. Ez sem volt túl kimerítő beszámoló, csupán azért, hogy ne unjátok. Szóval nézzétek a képeket. Itt vannak ne!

Anglia 2009

Levél Angliából

Hát már majdnem kerek három hónapja nem írtam ide, szóval ideje volt már, hogy pár sorral több legyen ezen a blogon is.

Röviden csak annyit, hogy a nyaram nagy részét a Hargitán töltöttem a Táborban, most pedig Angliában vagyok már egy hete, és még itt leszek egy jó hetet.

Majd még jelentkezem bővebb információkkal és képekkel.

Addig is legyetek jók!