Beszámoló

Hát, ahogy ígértem, kicsit bővebben is beszámolok.

3 év egyetem után az idén elballagtam, viszont nem államvizsgáztam, erre csak jövőben kerül sor, mert ugyebár a dolgozatot meg is kell írni. A nyaramat ismét a Hargita Táborban töltöttem, ott segítettem, amiben tudtam, gyerek-, tini- és ifiheteken, zene, játék, lefektetés, bolt, technika, sofőrködés, meg még amiben kellett... Jó volt, jól telt, eltelt.

Aztán szeptemberben bátyám segítségével sógornőm is lett. Nagyon szép volt a menyegző, én voltam a násznagy, de nem ezért volt szép. A menyegző után Perecsenbe utaztam a regionális konfira, ott is jó volt.

Aztán Angliába repültem szüleimmel. Majdnem 3 hetet voltam ott. Utazásom fő célja a Margaret Robinson missziókonfereciáján részt venni és bemutatni a nyári táborozásokat a misszió támogatóinak, meg persze segíteni Margaretnek előkészíteni a termet, meg mindent ami ezzel jár. Azután még jártunk erre meg arra, kisebb-nagyobb közösségekben bemutatni és beszámolni a múlt évi munkáról. Margaretnek, Édesapámnak és nekem is volt egy-egy szlájdsó. Több helyen is alkalmam volt eljátszani a viharszimulátort, legtöbbször idősebb személyekkel, mégis eddig a legvagányabban a perecseni konfin sikerült, mivel sokan voltunk és az alattunk levő menyegzős terem jól bedöngött amikor dörgött, vagyis dobbantani kellett...

Aztán voltunk még vásárolni, és itt meg kell említsem, hogy Angliában nagyjából minden olcsóbb, majdnem minden fele annyi, mint itthon, s ezen kívül még leárazások is vannak. Igazi leárazások. Tehát elkezdve élelemtől ruházatig, merem állítani, hogy minden olcsóbb. Merem, mert ott voltam és láttam.

Meg aztán még találkoztunk nagybátyámmal, meg családjával, ő az Édesanyám öccse, Öcsinek hívjuk. Jókat ettünk náluk. Meg amúgy egész ottlétünk alatt sokat és jókat ettünk. Akárhova mentünk, mindenki meg akart jól etetni minket.

Meg hát aztán úgy alakúlt, hogy én lettem a sofőr. Elég sokat levezettem, 3 sávas autópályán is, meg fél sávas keskeny utakon is. Megemlítem, hogy Angliában fordítva vezetnek. Nem fejjel lefele, hanem az út bal felén, meg benn az autóban jobb felől van a kormány. Nem először vezettem Angliában, de most majdnem végig én vezettem. Élveztem. Kb. 3-szor történt meg, hogy megfeledkeztem arról, hogy melyik felén is kéne legyek az útnak. Na, nem tom mit mondjak még, inkább a képek alá írok majd rövid magyarázatot.

Aztán hazajöttem, voltam Aradon a Garai Zsolt meg Eni menyegzőjén, ja, meg időközben még volt egy menyegző Brassóban, a Deák András és Melindáé, csak én sajnos Angliában voltam, aztán meg voltunk a Gaither koncerten, Debrecenben, az is élmény volt, csak olykor túl hangos, sajnos, meg a kamerásokon még mindig ki vagyok bukva, de tényleg élmény volt őket élőben is hallani meg látni.

Hát, ahogy mondtam, az államvizsgadolgozatom megírása még hátra van, ezt jövő nyárig meg kell tegyem, időközben pedig a Tárbornál fogok dolgozni, hétközben ott leszek, hétvégén pedig itthon, ifi, kórus, gyülekezet, stb.

Hát most ennyi. Ez sem volt túl kimerítő beszámoló, csupán azért, hogy ne unjátok. Szóval nézzétek a képeket. Itt vannak ne!

Anglia 2009