Fapadlót a kutyának

Kántor ketrecéből a kavicsokat szó szerint elnyelte a föld, na meg Kántor is hozzájárult, azaz beletaposta őket, meg aztán a hó olvadása is hozzájárult ahhoz, hogy a kavicsok könnyebben eltűnhessenek és sár keletkezzen. Az előbb nagyon egyszerű módon megfogalmazott mondatból úgy hiszem egyértelmű két dolog: Kántor ketrecében kavicsok voltak, ez az egyik, a másik pedig az, hogy most már fapadló van. Az is igaz, hogy a fapadlót inkább a cím jelzi, mintsem az előbb egyszerű módon megfogalmazott mondat.

A lényeg az, hogy a ketrec bejáratánál már sár keletkezett, ugyanis elolvadt a hó, meg az eső is esett, mert hát létrán nem tud jönni, és amikor Kántort kiengedtük, úgy próbált kijönni, hogy ha lehet ne lépjen a sárba. Szóval pincos kutya, vagy inkább pedáns, vagy csak ügyelni akart a körmeire. Bezzeg ha szabadon van, mindenhova bemászik. Tehát ha csak lehet, kerüli a sarat. Igen ám, de már annyira eltűntek a kavicsok a ketrecéből, hogy már sár volt az egész, ott meg nem volt már mit kerüljön, mert repülni még nem tud szegény. Így hát tettünk ma neki padlót. Nem semmi, ugye? Kutyaketrecben parkett. Hallottatok még ilyet? Biztos neki sem volt kellemes sárban élni, a másik pedig az, hogy amikor kijön és rádszökik, akkor 1 sáros kutyából és 1 még nem sáros emberből lesz 1 már nem annyira sáros kutya és 1 már valamennyire sáros ember.

Sajnos képet nem készítettem, hogy lássátok milyen volt, mikor sár volt, de képzeljétek el. Aki nem tudja elképzelni, az klikkeljen ide.

Szóval így néz ki most. Így könnyebb lesz tisztán tartani őfelsége 12 négyzetméterét.

Közben a hó is elkezdett hullni. Úgy mint ahogy az eső erre képtelen, a hó sem tud létrán jönni, liftünk az pedig még nincs. Nem volt nagy havazás, nem is lett félméteres hó. Csak annyi, hogy havazott. Azt hallottam ma, hogy Sepsibükszádon mondják, hogy ha március február előtt lenne, belefagyna a borjú a tehénbe, tehát lehet lesz még hó Karácsony előtt...

December

Szóval elég rég nem írtam, pedig többször eszembe jutott, hogy jó lenne azért közben életjelt adni itt a blogoszférán is.

Ahogy az előbbi bejegyzéseimből is meg lehetett tudni, jelenleg a Hargita Keresztyén Központban (a táborban) dolgozom, a hétvégére pedig általában haza megyek Brassóba, hogy ott lehessek az ifin, kóruson és a gyülekezeti alkalmakon.

Elég száraz meg enyhe volt eddig a tél, itt fenn a Hargitán is, de úgy néz ki, hogy megérkezett. 16-án reggel itt-ott fehér volt a táj, azért csak itt-ott, mert inkább a szél fújt, mintsem a hó hullott. Volt ahol teljesen száraz volt, s volt ahol a vállamig ért a hó. A tegnap óta viszont folyamatosan havazik, de ugyanolyan apró pelyhekkel, tehát nem nagy a hó, de szép fehér minden. Tudtátok, hogy nincs két egyforma hópehely? Ha messziről nézzük, talán egyformáknak tűnnek, de ha mikroszkóp alatt figyeljük őket, mindegyik önmagában egy Isten által csodálatosan megalkotott mestermű. És ugyanezt el lehet mondani a hópelyhekről is, nem csak az emberekről.

A táborban ilyenkor csend van, még a kutyák sem nagyon ugatnak. Egy hét múlva már Karácsonyt ünnepelünk, azután meg jön a Szilveszter. Elég sokan leszünk itt a táborban, minikonferenciának elmegy. Lesz majd élő közvetítés és reméljük, hogy a hó sem olvad el addig...

A napi programomban most már az is benne van, hogy Kántorral elmegyek sétálni, körbejárjuk a tábor környékét, nevelem, tanítom. Jó kis mozgás neki is, meg nekem is. Nagyon nagy kutya lesz, óriási. Még egy éves sincs, de már akkora, hogy jaj. Barátságos, közben huncut, nem harap, és már kezd helyes irányban haladni az engedelmesség útján, élvezi a havat, és még meg kell tanuljon rendesen pisilni, mert azt még nem úgy csinálja, ahogy a kutyák szokták.

Ha addig nem írok új bejegyzést, akkor kívánok mindenkinek én is egy szeretetteljes Karácsonyt és egy örömteljes, békés és Isten áldásaiban gazdag Új Esztendőt!