Friday, March 18, 2011

Agyrázkódásból arcüreggyulladás

Az úgy történt, hogy kétezertizenegy év és két nappal Krisztus születése után elmentem sízni Homoródfürdőre. Már este volt, de a sípálya ki volt világítva, viszont a mellette levő szánkópálya nem. Azon is lementem. Egyszer. Közben földszintre kerültem, de úgy, hogy az állam is, hasam is, meg a térdeim is egyidőben földszinten voltak.

Szóval vízszintes állapotba kerültem földszinten. Az egyik oka ennek az volt, hogy nem ismertem a pályát, nem tudtam, hogy ott egy nagy gödör következik, aminek az alja vízszintes, nem pedig lejtős, mint a domboldal összes többi része, a másik oka pedig, hogy épp ott árnyék volt. Szóval pont ott volt árnyék, ahol a gödör volt. Nem tudom ki ásta oda a gödröt, elég nagy gödör, és nem tudom, hogy az aki ásta beleesett-e, de én beleestem. Szerencsére nem volt sebességem, így egyszerűen csak hasra estem, de úgy, hogy az államat is bevertem, meg hát az agyam is részesült a földszintrekerülésemnek kölcsönhatásából.

Miután repültem egy kicsit, majd ismét földet értem, kezdtem felfogni, hogy mi is történt, éreztem, hogy fáj, láttam, hogy csepeg a vér az államból, próbáltam felállni, levenni az egyik sílécet ami még rajta volt a lábamon, és próbáltam elindulni lefelé. Nem voltam messze a civilizált világtól, már jöttek is gyorsan akik látták az eseményt, de én már csak annyira emlékszem a felállásom után, hogy bent ülök egy vendéglőben és vizet iszok, majd elsősegélynyújtásban részesülök. Szóval van egy olyan tíz percnyi időszak, amire nem emlékszem. Azt mondják, hogy ébren voltam, nem ájultam el, nem vesztettem eszméletem, beszéltem, jöttem-mentem, de én ezekre nem emlékszem. Kár, hogy nem videózta le senki, érdekes lett volna látni magam, miket mondok, válaszolok.

Ezután Udvarhelyre vittek a sürgősségre, ott bevarrták az államat, majd beutaltak, hogy megfigyelés alatt tartsanak, mivel emlékezetvesztésem volt. Ez abban állt, hogy az éjszaka folyamán háromszor megébresztett a nővér, hogy megnézze, nem-e estem kómába. Mind a háromszor megébredtem, így az orvos azt mondta, szerinte minden rendben, ő haza is engedne, de azért jó lenne, ha még egy neurológus is megvizsgálna. Majd megkérdezték tőlem a dátumot és megnézték, hogy tudok-e egyenesen menni. Minden rendben volt, de a neurológus azt mondta, hogy jó lenne egy CT vizsgálat, mert biztos ami biztos. Ez azt jelentette, hogy még egy éjszakát ott kellett feküdnöm, és másnap reggel mentem Gyergyóba a CT vizsgálatra. Hála Istennek, hogy az eredmény jó volt, nincs súlyos következménye a balesetemnek.

Igen, csak hogy a CT-ből az is kiderült, hogy az egyik arcüregem nem is üreg, hanem tele van valamivel. A romániai egészségügyi biztosítás hatáékonytalansága miatt majdnem három hónapba telt, míg ez újabb ügyben végre orvoshoz tudtam menni. Megtudtam, hogy ez még nem arcüreggyulladás, de magától nem fog elmúlni, csak műtéttel lehet rajta segíteni.

Egészségügyi állapotomról most ennyit. A héten a Gaither Vocal Band koncertezett Bukarestben, jelen lehettem én is. Jó volt, szép volt, a légkör is, a hangerő is, minden. Amikor Debrecenben láttam, hogy sokan képet készítenek az énekesekkel/zenészekkel, gondoltam én is ragadok az alkalmon, de aztán arra gondoltam, hogy ez képmutatás lenne, mert nem is ismerem azt a személyt. Az a kép csak annyit jelentene, hogy ott álltam egyszer mellette és valaki lefényképezett, de máskülönben semmi közöm az illetőhöz. Így akkor elmaradt a fényképezkedés. Most megint alkalom adódott, képet készíthettem Gordon Mote-tal, a vak zongoristával. Nem akartam csak úgy mellé állni, mint a többiek, bábuként használni egy jó fotó végett, gondoltam mondok neki valamit, vagy kérdezek, csak nem tudtam mit. Kicsit izgultam is, mert hát az ember izgul mikor híres ember mellé áll, s csak azt tudtam mondani, jó baptista módra, hogy az Úr áldja meg, persze angolul. Aztán felém fordult, ő is megáldott, s meglett a fénykép.

S ha nem is jelent túl sokat a kép, annyit igen, hogy ő is ugyanolyan ember, mint bárki más, s ő sem gondolja magát többnek, csak azért mert híres, s ha kérdeztem volna tőle valamit, biztos válaszolt volna, vagy ha mondtam volna valamit, meghallgatott volna. Meg amikor hallgatom a zenéjét, vagy látom videón, akkor eszembe jut, hogy láttam élőben is, ott álltam mellette.