Wednesday, May 20, 2009

Ázott madár sosem repül éjjel

Madár se vagyok, repülni se tudok, éjjel se volt, de megázni azért igenis megáztam.

A történet a székelyföldi konferenciával kezdődik, mivel is azóta nem mostam meg az autót. Általában eltelik egy kis idő miután esik az eső és koszos lesz az autó, hogy megint autómosásra kerüljön sor. A tapasztalat pedig azt bizonyítja, hogy mindig miután megmosom az autót, már aznap, vagy ha nem is aznap, de már másik nap biztos, hogy esni fog. A konferencia óta elég szép idő volt, főleg az utóbbi napokban nagyon magasan járt a hőmérőben a higany. Még éjjel is. Ma,ahogy mentem a suliba vizsgázni, külösen meleg volt. Vizsga után elsétáltam kenyeret venni, meg még volt egy-két intéznivalóm, s ahogy gyalogoltam lefele a Kapu-utcán kicsit beborult. Épp azon gondolkoztam, hogy milyen vagány lett az idő. Épp akkor nem volt túl meleg, nem tűzött a Nap, kellemes volt. A tegnap este kicsit szemerkélt az eső, de igazán nem lehetett azt esőnek nevezni, most viszont úgy nézett ki, hogy azért esni fog. Rá két perce el is kezdett esni, kis nyári zápornak mutatkozott. Folytattam az utamat a kenyeres felé, nem bújtam el, mint a többi járókelő, mentem bátran. Szeretem amikor megázik a hajam, mert utána puhább lesz. Mire megvettem a kenyeret elég vizes voltam. Gondolkoztam mivel is menjek most haza. Vajon el fog állni hamar az eső, induljak el gyalog? Mivel kezdett növekedni az egy négyzetméterre hulló vízcseppek sűrűségének száma, úgy döntöttem beülök egy bérkocsiba, a gyengébbek kedvéért ez a taxi, ugyanis a Star üzlet előtt és egész a Modarom-ig (a brassóiak ismerik) tele szokott lenni taxikkal, sokszor olyannyira, hogy nem lehet tőlük elférni autóval. Most viszont egy se volt (a brassóiaknak nehéz lesz ezt elhinni). Nem tudom, hogy azért, mert mindenki gyorsan taxiba ült az eső miatt, vagy csak egyszerűen pechem volt, hogy egy évben egyszer amikor én is taxiba akarok ülni, akkor nincs egy se.

Célba vettem a legközelebbi buszmegállót, gondoltam felülök egy 5-ösre. Mire a buszmegállóhoz értem már jégdarabocskák is próbáltak fejbekólintani, de én amennyire nagyfejű vagyok, sokkal nagyobb jégdarabok kell essenek az égből ahhoz, hogy esetleg menedéket keressek. Mégis gondoltam , hogy beállok a megállóban levő kis fedett akármi alá, s ott várom a buszt, de az a kis fedett akármi alatt már igen nagy volt a népsűrűség. Úgy elmentem mellettük, mintha szándékomba se lett volna oda beállni, még arra se néztem. Miközben elhaladtam mellettük, több féle megjegyzést is h
allottam, többek között azt is, hogy meg fogok halni, mivel már elég komolynak tűnt a jégeső. Én mentem tovább bátran mintha mise történt volna. Gondoltam, ha már úgy is megázok, ázzak meg becsületesen.
Már tiszta víz voltam, már amennyire tiszta az esővíz, a cipőm is teljesen átázott, a zoknim is locsogott. Közben egy-két autó is lespriccolt, pedig lassan mentek, akkora volt az út mellett a spontán keletkezett vízáradat, de nem igazán éreztem, mert már annyira vizes voltam. A következő megálló nagyon közel volt, még 500 méterre se az előbbitől. Egyszer csak elhaladt mellettem az 5-ös busz. Nem kezdtem el szaladni, nem vagyok én ráutalva. De ahogy közeledtem a megálló felé, a busz egy kicsit visszább állott meg és sokan ültek-szálltak rá meg róla, így még volt időm felugrani. A buszon is elég érdekes arcok bámultak rám, azt hiszem én voltam legjobban elázva, mások ugyanis amennyire tőlük telt megpróbáltak meg nem ázni.
Leszállás után át kellett volna menni az utcán, a Hosszú utcán. Namármost ez a brassói Hosszú utca nem csak hogy hosszú, hanem még széles is. Két oldalán pedig másfél méter széles vízáradat. Érdekes volt látni az átlag ember távugrási tehetségeit. Persze csak azok szöktek akik nem akartak bokáig vízbe lépni. Vagyis mindenki. Nekem mindegy lett volna, így is legalább olyan vizes voltam már, mintha ruhástól úszómedencébe szöktem volna. De azért átszöktem én is, átmentem a túlsó partra. Nekem nem jelentett túl nagy gondot az ugrás, ugyanis annak idején én szöktem a legnagyobbat helyből az érettségi próbán tornából. Most is kész vagyok bárkit megszégyeníteni, aki úgy gondolja, hogy nagyobbat tud ugrani mint én. Ezt csak úgy zárójelben. :)

Tehát valahogy így néztem ki amikor hazaértem, jobban megáztam mint május elsején, amikor esőben fociztunk, a képen nem látszik annyia, de a ruháim szó szerint csurom vizesek voltak, tehát lehetett belőlük vizet csavarni. Legalább egy fél litert.

Két dolog, amiért megérte megázni. Az első az, hogy a cipőm már elég koszos volt, ideje volt már kimosni. A második pedig az, hogy a tegnap este zuhanyzás után elfelejtettem a lábujjaimról a körmeimet levágni, ugyanis könyebb amikor beáztatja az ember, s így bepótolhattam a tegnap esti halasztásomat. Legalább olyan, ha nem nagyobb, keratinpuhító hatékonysága van ennek a módszernek, mint más hagyományos áztatási módszereknek.
Tehát a fenti sorokban bebizonyítottam, hogy egy nagyon egyszerű és banális eseményt nagyon komplikáltan is el lehet mesélni.
Ja és egy harmadik dolog amiért megérte megázni, hogy van még egy ázottmadár képem...

Köszönöm a figyelmeteket!