Az előbbinél még voltak ötleteim, de nem tudtam, hogy írjam-e vagy nem, aztán gondoltam, hogy mind1, hogy most titkos, vagy lényegtelen, írom őket ide. Ha megcserélném a két bejegyzés címét, valószínű nem tűnne fel senkinek. De azért mégis van egy kis különbség. A titkos dolgoknál inkább azokat írtam, amik többé kevésbé meghatároznak engem mint személy, egy pár alapvető szokás, tulajdonság, itt pedig inkább olyasmik amin derülni lehet, nem feltétlenül létfontosságú dolgok...
1. Ha zöldséget kell pucolni, én nem tudom úgy magam felé hámozni, mint ahogy anyum, meg általában a nők szokták. Én úgy kifele hámozom, mintha bicskával botot hegyeznék. Akit érdekel annak majd megmutatom, ha nem egyértelmű a zöldségpucolótechnikám.
2. Nagyon szeretek vezetni. Azt hiszem élvezném a taxiskodást.
3. Több mint 6 évig hordtam fogszabályozót.
4. Nem vagyok jó matekes, pedig a liciben matek-infót végeztem. Ha fejben kell számolni, nem fogok rekordot dönteni, mint például ez az ember...
5. Eddig még csak egy éneket sikerült írnom, aminek még szövege is legyen. Akit esetleg érdekel, a rendszeres fogmosásról szól. Itt meg lehet hallgatni. Itt pedig meg lehet nézni. Innen pedig le lehet tölteni.
6. Nem szeretem az olyan joghurtokat amikben gyümölcsdarabkák vannak. Ha gyümölcsöt akarok enni, akkor majd eszek gyümölcsöt. A joghurt legyen joghurt. De csak ízesítve. Van is ilyen, több féle is, de a joghurtok joghurtja az a Flört. Tudtom szerint csak Csíkszeredában a Merkúrban lehet kapni. Ha valaki még látott valahol, kérem jelezze.
7. Nem szeretem a sajtot, csak olvasztva. Mármint vagy olvasztott sajt, vagy ha a rendes sajt megolvad, például pizzán. Ugyancsak nem szeretem a tejet úgy magára, de ha átveszi valaminek az ízét, például a gabonapehelynek, akkor bekanalazom. A túrót pedig semmi féle formában nem tudom lenyelni.
Elég lényegtelenek voltak?
Wednesday, July 08, 2009
7 titkos dolog rólam
Itt van rólam is 7 dolog. Aztán hogy mennyire titkos, azt döntse el mindenki magának. Lehet van aki mindegyiket tudja rólam, lehet van aki egyet sem.
1. Nem szeretem a disznóhúst. Ha lehet kerülöm. Ha nagyon muszály és nincs más, akkor megeszem, de csak azért, hogy ne sértődjön meg a szakács, meg ne halljak éhen. Ha Nóé helyében lettem volna, bedobtam volna azt a két malacot a vízbe, úgy is Isten csak azt mondta, hogy vigyen minden állatból, azt nem mondta, hogy túl is kell éljék az utazást. Meg azt a két szúnyogot is lecsaptam volna, igaz szúnyog már rég nem csípett meg... Tehát a disznóhúst egyszerűen nem kívánom, púr si szimplu nem ízlik. Az lenne az irónia, ha pont én sertésinfuenzát kapnák...
2. Csak folyékony szappannal szeretek kezet mosni. Ha csak olyan kemény tradicionális szappan van, akkor az is jó, de ha van még egy fürdő 500 méterre (vagy még messzébb is), ahol tudom, hogy folyékony szappan van, inkább elmegyek oda. Vagy ha mondjuk tudom, hogy a női budiban van folyékony szappan, és mondjuk épp este van, és tudom, hogy nem lát meg senki, akkor besurranok és nyomok belőle kettőt a tenyerembe, vagy ha van épp egy ismerős a közelben, aki épp női személy, és mondjuk jóban vagyok vele, akkor esetleg megkérem, hogy csempésszen nekem egy kis szappant. Vagy ha van sampon vagy valamiféle más folyékony tisztítószer, az is jobb mint a kemény szappan...
3. Nem tudok fürdőrózsa nélkül zuhanyozni. Asszem úgy mondják neki. Az a kis izé, olyan mint egy összegyömöszölt szita.
4. Soha nem borotválkoztam. Tehát borotva nem ért még a bőrömhöz.
5. Nem tudok víz alá menni, anélkül, hogy befogjam az orromat. Próbáltam már, de azt hiszem egy gyerekkori vízfelszippantás eredényeképpen egy tudatalatti reakció jelentkezik amikor víz kerül az orromba. Fejest azért tudok ugrani. Az egyik kezemmel fogom az orrom, a másik meg a testem mellett lapul. Kiváncsi vagyok, hogy néz ki. Egyszer le kéne valaki fényképezzen vagy filmezzen...
6. Furcsa alvási szokásaim vannak. Este nehezen alszok el. Ez lehet azért is mert nem mozgok eleget, nem fáradok ki, és mert hosszú ideig későn feküdtem. Tehát nem szoktattam hozzá a testemet. Délután viszont amikor fejbekólint a szunnyadás, azonnal el tudok aludni. Ez úgy van, hogy amikor érzem, hogy jön az álom, és van rá lehetőségem, egyszerűen levetem magam az ágyra, s ha épp tele van cuccokkal, mert hát ugye fiú vagyok, akkor annyi helyet csinálok, hogy épp elférjek. Tehát hétköznap ez úgy van, hogy hason. Vasárnap délután viszont, ha van lehetőségem egyet szundítani, ha eljön a szieszta édes órája, akkor csak háton tudok pihenni. Tehát hétköznap hason, Vasárnap háton, éjszaka pedig forgolódok...
7. Jobban tudok angolul, mint románul. Igaz románul jártam ki az egyetemet, még hozzá filológiát, de ha pl. dolgozatot kellett írni, vagy valami házit, mindig meg volt nyitva a neten egy magyar-román és egy angol-román szótár, mert egyszerűen nem jutottak eszembe a szavak. Gyermekkoromban nagyon keveset beszéltem románul, nem nagyon voltak román barátaim, suliban csak román órán egy héten kétszer vagy háromszor, meg na hát itt-ott az üzletben, meg még ahol románul kellett beszélni. Az egyetemen kellett többet románul beszéljek, és biztos jobban tudok mint azelőtt, de azt hiszem az angoltudásom még mindig több mint a romántudásom. Románból úgy vagyok, ahogy Pál apostol buzdít, gyors vagyok a hallásra és késedelmes a szólásra... Viszont az is igaz, hogy az érettségin a román szóbelim 10-es lett, igaz az angol is, viszont az írásbelin éppen csak hogy átcsúsztam...
1. Nem szeretem a disznóhúst. Ha lehet kerülöm. Ha nagyon muszály és nincs más, akkor megeszem, de csak azért, hogy ne sértődjön meg a szakács, meg ne halljak éhen. Ha Nóé helyében lettem volna, bedobtam volna azt a két malacot a vízbe, úgy is Isten csak azt mondta, hogy vigyen minden állatból, azt nem mondta, hogy túl is kell éljék az utazást. Meg azt a két szúnyogot is lecsaptam volna, igaz szúnyog már rég nem csípett meg... Tehát a disznóhúst egyszerűen nem kívánom, púr si szimplu nem ízlik. Az lenne az irónia, ha pont én sertésinfuenzát kapnák...
2. Csak folyékony szappannal szeretek kezet mosni. Ha csak olyan kemény tradicionális szappan van, akkor az is jó, de ha van még egy fürdő 500 méterre (vagy még messzébb is), ahol tudom, hogy folyékony szappan van, inkább elmegyek oda. Vagy ha mondjuk tudom, hogy a női budiban van folyékony szappan, és mondjuk épp este van, és tudom, hogy nem lát meg senki, akkor besurranok és nyomok belőle kettőt a tenyerembe, vagy ha van épp egy ismerős a közelben, aki épp női személy, és mondjuk jóban vagyok vele, akkor esetleg megkérem, hogy csempésszen nekem egy kis szappant. Vagy ha van sampon vagy valamiféle más folyékony tisztítószer, az is jobb mint a kemény szappan...
3. Nem tudok fürdőrózsa nélkül zuhanyozni. Asszem úgy mondják neki. Az a kis izé, olyan mint egy összegyömöszölt szita.
4. Soha nem borotválkoztam. Tehát borotva nem ért még a bőrömhöz.
5. Nem tudok víz alá menni, anélkül, hogy befogjam az orromat. Próbáltam már, de azt hiszem egy gyerekkori vízfelszippantás eredényeképpen egy tudatalatti reakció jelentkezik amikor víz kerül az orromba. Fejest azért tudok ugrani. Az egyik kezemmel fogom az orrom, a másik meg a testem mellett lapul. Kiváncsi vagyok, hogy néz ki. Egyszer le kéne valaki fényképezzen vagy filmezzen...
6. Furcsa alvási szokásaim vannak. Este nehezen alszok el. Ez lehet azért is mert nem mozgok eleget, nem fáradok ki, és mert hosszú ideig későn feküdtem. Tehát nem szoktattam hozzá a testemet. Délután viszont amikor fejbekólint a szunnyadás, azonnal el tudok aludni. Ez úgy van, hogy amikor érzem, hogy jön az álom, és van rá lehetőségem, egyszerűen levetem magam az ágyra, s ha épp tele van cuccokkal, mert hát ugye fiú vagyok, akkor annyi helyet csinálok, hogy épp elférjek. Tehát hétköznap ez úgy van, hogy hason. Vasárnap délután viszont, ha van lehetőségem egyet szundítani, ha eljön a szieszta édes órája, akkor csak háton tudok pihenni. Tehát hétköznap hason, Vasárnap háton, éjszaka pedig forgolódok...
7. Jobban tudok angolul, mint románul. Igaz románul jártam ki az egyetemet, még hozzá filológiát, de ha pl. dolgozatot kellett írni, vagy valami házit, mindig meg volt nyitva a neten egy magyar-román és egy angol-román szótár, mert egyszerűen nem jutottak eszembe a szavak. Gyermekkoromban nagyon keveset beszéltem románul, nem nagyon voltak román barátaim, suliban csak román órán egy héten kétszer vagy háromszor, meg na hát itt-ott az üzletben, meg még ahol románul kellett beszélni. Az egyetemen kellett többet románul beszéljek, és biztos jobban tudok mint azelőtt, de azt hiszem az angoltudásom még mindig több mint a romántudásom. Románból úgy vagyok, ahogy Pál apostol buzdít, gyors vagyok a hallásra és késedelmes a szólásra... Viszont az is igaz, hogy az érettségin a román szóbelim 10-es lett, igaz az angol is, viszont az írásbelin éppen csak hogy átcsúsztam...
Subscribe to:
Posts (Atom)