Szóval elég rég nem írtam, pedig többször eszembe jutott, hogy jó lenne azért közben életjelt adni itt a blogoszférán is.
Ahogy az előbbi bejegyzéseimből is meg lehetett tudni, jelenleg a Hargita Keresztyén Központban (a táborban) dolgozom, a hétvégére pedig általában haza megyek Brassóba, hogy ott lehessek az ifin, kóruson és a gyülekezeti alkalmakon.
Elég száraz meg enyhe volt eddig a tél, itt fenn a Hargitán is, de úgy néz ki, hogy megérkezett. 16-án reggel itt-ott fehér volt a táj, azért csak itt-ott, mert inkább a szél fújt, mintsem a hó hullott. Volt ahol teljesen száraz volt, s volt ahol a vállamig ért a hó. A tegnap óta viszont folyamatosan havazik, de ugyanolyan apró pelyhekkel, tehát nem nagy a hó, de szép fehér minden. Tudtátok, hogy nincs két egyforma hópehely? Ha messziről nézzük, talán egyformáknak tűnnek, de ha mikroszkóp alatt figyeljük őket, mindegyik önmagában egy Isten által csodálatosan megalkotott mestermű. És ugyanezt el lehet mondani a hópelyhekről is, nem csak az emberekről.
A táborban ilyenkor csend van, még a kutyák sem nagyon ugatnak. Egy hét múlva már Karácsonyt ünnepelünk, azután meg jön a Szilveszter. Elég sokan leszünk itt a táborban, minikonferenciának elmegy. Lesz majd élő közvetítés és reméljük, hogy a hó sem olvad el addig...
A napi programomban most már az is benne van, hogy Kántorral elmegyek sétálni, körbejárjuk a tábor környékét, nevelem, tanítom. Jó kis mozgás neki is, meg nekem is. Nagyon nagy kutya lesz, óriási. Még egy éves sincs, de már akkora, hogy jaj. Barátságos, közben huncut, nem harap, és már kezd helyes irányban haladni az engedelmesség útján, élvezi a havat, és még meg kell tanuljon rendesen pisilni, mert azt még nem úgy csinálja, ahogy a kutyák szokták.
Ha addig nem írok új bejegyzést, akkor kívánok mindenkinek én is egy szeretetteljes Karácsonyt és egy örömteljes, békés és Isten áldásaiban gazdag Új Esztendőt!
